Izomláz... Te akartad! - 2008.06.19.
2008.08.22. 11:39
Izomláz.... Te akartad!
Napi dátum: 2008.06.19. Csütörtök. Szép napos idő, a motoros csak úgy izzad a melegben a piros lámpánál, induljunk már! A mai napon a hegyimaraton leghosszabb szakaszának bejárásán veszünk részt.
3/4 5-re beszéltükmeg a talit a benyakúton. Igaz nem porzott még a tank, de azért köptünk egy csepp lét bele, nehogy hoppon maradjunk 314,9 Ft/lityi :(.
5 óra körül be is futottak a várt endurosok is. Így rajtra kész a 4 moci, 3 egyhengeres, 1 v2-es. Perszehogy az elefáni a legnagyobb és a legnehezebb mindközül :)! 2 jámáhá xt600-as és a legkönnyebb, a drz néccázas, a maga 119 kilajával. No irány diósgyőr vilivégállomás, Ádám főszervezőért. Szükségünk van rá, mivel csak ő tudja a maratoni útvolalat. Fega mögé fel is ülve Ádám diktálta az útirányt.
Ugye a maratoni táv... 42,8 km, vegyes minőségű útburkolatokon, csak becsülni tudom mindazokat, akik beneveznek erre a távra. Meg mindenkit, aki rászánja magát hogy júni 28-án fusson akár egy fél, vagy kismaratont is.
Izgalmas dolog lesz ez a felvezetés, több mint 400-an adták le nevezésüket a versenyre. Mint már egy korábbi írásomban említettem hogy a félmaraton távját fogjuk Fega barátommal felvezetni, de most Ádámnak az az ötlete támadt, hogy a nagy maratont is fel kéne vezetni, na ezért pályabejárunk most.
Ádám a nyeregben XT600 Fega mögött, Garadnáig még én is tudom az utat, aztán le a régi Ómassai útra, na az már laza murvás talaj, fa, bozót, csupa zöld ölel minket körül. Jó levegő!!! Eccer csak hatalmas útzár! Egy 30 méter magas fa ráborult az útra. Azt gondoltam elsőre, hogy nem megyünk tovább, de drzKarcsi fellelkesedve és "szedjük szét" harsány kiabálással nekieredt a széttöredezett vaskos fatözseknek. Nem volt mit tenni, ha tényleg folytatni kívánjuk utunkat akkor le kell cibálnunk az útról a fa törmelékét.
Na kész, szabad az út, legalábbis egyesével átférünk a vágáson. Irány tovább a felvezető szakasz! Csodaszép helyen gurulunk tovább, csak motorok zaja veri fel a természet csendjét, szűk erdei úton haladunk, én a legóvatosabban, hiszen most hoztam ki a fánit másodjára terepre. Néhol nekem már félelmetes volt a tempó, DrzKarcsi állandóan a hátamban motorozott, persze neki könnyű a kisgéppel manőverezgetni.
Egy-két érdekes kaland azért adódott, Fega akaratlanul az utamba hajított egy kisebb széttöredezett faágat, megpróbáltam kikerülni, de a nagyvas is az útról lefelé, mint inkább azon akart haladni, de hála a futóműnek sikeresen túléltük azt a kalandot. Volt egykét ehhez hasonló kaland, hogy pölö "riszálom úgyis úgyis", az még élvezetes is volt, aztán a bánkúti sífelvonó útvonalát kereszteztük. Itt meg is álltunk kis időre, Fega nem volt rest, azonnal rágyújtott kedvenc cigarettájára, Ádámmal átbeszéltük újra a felvezetés menetét, és tudtuk azt is, hogy aznap nem tudunk teljesen végigmenni a távon, ugyanis Bánkút után TT, azaz természetvédelmi területen halad tovább az útvonal. Csak a verseny napján tudunk bemenni Jávorkút felé Bánkút felől. Ezért innen már hazafelé vitt utunk, de hogy a bánkúti út milyen fos, széttöredezett, lukas bitumen áááááhhhh.
Szépen visszacsordogáltunk a városba, majd rövid egyeztetés után mindenki hazafelé vette az útirányt. Már az asszonyok is türelmetlenek voltak, hol vagymár sms hadak özönlötték el a mobilokat, hát ilyenek az aggódó feleségek, barátnők.
Hazaérve csak fáradtnak éreztem magam, izomláz jeleit sehol nem tapasztaltam, de másnap reggel, minha kívántam volna, megérkezett. Hát igen én akartam...
|